Ring 24

Múlt héten adódott egy last minute lehetőségem, hogy a Ring 24 versenyen egy 6 fős váltó tagjaként részt vehessek.

A száraz tények: 0 óra alvás, 10,5 óra a nyeregben, 76 megtett kör, 325km, és több, mint 3000m szintkülönbség. A maradék időben evés, ivás, szerelgetés, pihenés, és beszélgetés a hasonlóan őrült bringásokkal.

Kicsivel hosszabb leírás annak, akit érdekel:

A verseny gyakorlatilag 24 órás körözést jelent a Hungaroring 4,2 km hosszú patika aszfaltján. Van, aki szólóban, és van, aki 2, 4, vagy, 6 fős csapat tagjaként teszi ugyanezt.

Jelen esetben a 24 óra csak 23 óra lett egy éjjel történt baleset miatt. Az egyetlen úthiba a célegyenest követő hajtű kanyar kivezető ívén volt, amit 2 bójával jeleztek a szervezők. Ezt lehetett belső íven kerülni, de éjjel az egyik srác lesodródott a belső ívről, és elesett a mélyedésben. Mentő, kulcscsonttörés, és egy körrel később mindenkit betereltek a depóba. Ezt 1 órás tanakodás követte, ami után még több bóját tettek ki az érintett szakaszhoz, és csak kívülről lehetett megkerülni az úthibát.

Nekem nagyon jó gyakorlás volt az esti session, amikor gyakorlatilag vak sötétben róttam a köröket. Kivéve, amikor egy-egy tempósabb bolyhoz csatlakoztam. A beosztás miatt úgy jött ki, hogy viszonylag sokat mentem légüres térben, de nagyon jól esett, amikor több ismerős is odaszólt menet közben, hogy álljak be hozzájuk.

Volt olyan közös csapatás, amikor nagyon haladtunk, a teljes kör PR-jét (Personal Record) azonban csak megközelíteni tudtam. Az elején azért nem adtam bele 100%-ot, mert tartalékolni kellett, a végén pedig azért, mert nem tudtam. A 7 körös szegmens PR-je azonban megdöntöttem 35,6-os átlaggal (az 1 körösé 37 feletti).

Ami TV-n keresztül nem annyira jön át a pálya szintrajzából, hogy minden körön 45 méternyi szintkülönbséget kellett leküzdeni. Összességében így elég sok szint össze tud jönni, és sokadszorra már nagyon nem kényelmesek a 7-8%-os részek…

Ami fantasztikus, hogy naplementekor, és napfelkeltekor is kint voltam a pályán. Az új épület nagyon jól mutatott a meleg fényekben. Nappal persze nem csak a fény volt meleg, de a szél „segített” elviselni a hőséget (és egyben megnehezítette a célegyenest, ahol fixen szembe fújt). Az is plusz erőt adott még a végére (én voltam a befejező ember a váltóban), hogy a család is kilátogatott egy rövid időre (Totó készítette a rövid videót, Andi pedig az első fotót).

A verseny 13:00-kor ért véget, és az volt a szabály, hogy aki ezelőtt eléri a célegyenes végét, az mehet még egy utolsó bónusz kört. Nem voltam biztos benne, hogy ezt akarom, de pont úgy jött ki, hogy egy erős sprinttel be tudok még érni. Így minden maradék erőmet összeszedve rásprinteltem még a célegyenesre. Megérte, mert így az utolsó másodpercekben körbeértem, és utánam le is zárták a pályát és senkit sem engedtek tovább. Plusz hatalmas tapsot is kaptam a célban összegyűlt szurkolóktól/versenyzőtársaktól, akik értékelték az erőfeszítésemet.

Hazaérve, a fürdést és átöltözést követően, még volt egy olyan gondolatom, hogy megnézem a Tour aznapi szakaszát, de nem bírtam nyitva tartani a szemem… Hajnali egykor ébredtem fel, és azonnal folytattam is reggelig az alvást…