Azzal, hogy a Roubaix Challengere Belgiumban foglaltunk szállást, két legyet ütöttünk egy csapásra, hiszen egy héten belül két monumentum híres emelkedőit és helyszíneit is megtapasztalhattuk élőben. A monumentum elnevezés az 5 legnagyobb múltra visszatekintő, és ezáltal a legnagyobb presztízzsel rendelkező egynapos kerékpárversenyt jelöli. Ezek közé tartozik a Flandriai körverseny (De Ronde), amely ezek közül a „legfiatalabb” (1913-ban rendezték meg először, úgyhogy „csak” 113 éves). Jövőre talán a rangidős Liège–Bastogne–Liège következik, de majd meglátjuk, most térjünk vissza Flandriára.
Szállás
Hatan indultunk neki a kalandnak, akik közül többen megjárták már a flandriai emelkedőket, de nekem bringázás szempontjából minden új volt. Hajtány Miki másodmagával bevállalta, hogy kocsival leszállítja a bringákat, így mi „urasan” repülővel érkeztünk.
A szállásunk egy szuper, saját bejáratú ház volt Ronse szélén, 4 hálószobával, óriási közös nappalival, konyhával, és gyönyörű kerttel. A „repülős csapat” megérkezésekor sorshúzással elkészítettük a szobabeosztást, majd darts-ozással, petanque-ozással, és welcome sörök fogyasztásával ütöttük el az időt.
A pétanque ugyan francia eredetű játék, de a mellékelt ábra szerint a flamadok is előszeretettel művelik, hiszen a kertben külön pálya volt kialakítva erre a célra, és golyókat is találtunk hozzá a fészerben. A ChatGPT segítségével gyorsan letöltöttük a tudnivalókat a mátrixból, és már mehetett is a játék.
A legtöbb esetben Ronséban vacsoráztunk autentikus sültkrumplizós gyorsétteremben, vagy burgerezőben. Persze a hamburger is szuper volt, de a hagyományos pörköltszerű ételük, a Stoofvlees mindent vitt. Annyira puha és omlós volt a hús, hogy háromszor is rákérdeztünk: „Ez tényleg marhából készült? Yes, beef!”
Strava
A 40+ csapat egy része korábban már elindult a Flandriai körverseny amatőr verzióján, így ismerhették azokat a jellemzően kockaköves, rövid, de annál meredekebb emelkedőket (falakat), amik a környéket jellemzik, és a nagy versenyen is megmásszák azokat a profik. Szóval volt mi alapján megtervezni az útvonalat, hogy minél több ilyen „falat” érinteni tudjunk.
Első nap, amikor kigurultunk az aznapi tekerésre, párszáz méter megtétele után egy balkanyarnál a következő felfestést láthattuk az úton: „STRAVA START Kanarieberg, 910m, 8,6%”. Az emelkedő tetején pedig egy „STRAVA FINISH” felirat.
Mint utólag kiderült, a flamandok nagyon akkurátusan jelölik a híres Strava szegmensek elejét és végét, hogy ha esetleg nincs Live Segment funkció az órádon, akkor is tudd, hogy hol kell megnyomni az emelkedőt. 🙂 De akkor nézzük, hogy mik is azok a Strava szegmensek…
A Strava a kerékpárosok körében előszeretettel használt alkalmazás, amivel az egyes tekerések, és azok részletes adatai nyomokövethetők, illetve megoszthatók. Az egyik legnépszerűbb (és szerintem az egyik legmotiválóbb) funkciója a Strava Segments. A szegmensek a felhasználók által létrehozott, előre meghatározott útvonalszakaszok, amelyeken a sportolók összehasonlíthatják az eredményeiket. A szegmensek ranglistái (Leaderboard) sokféle szempont szerint szűrhetők (nem, életkor, súlycsoport, csoporttagság), de akár részletesebben is kielemezhetők, illetve összehasonlíthatók. Az abszolút első helyezett tartja a KOM-ot (King of mountain), amit egy virtuális korona jelképez. A legjobb női sportoló ezzel analóg módon a QOM-mal (Queen of mountain) járó koronát kapja. A Live Segment funkció pedig erre tesz még rá egy lapáttal, ugyanis az előre bejelölt szegmenseknél biciklizés közben jelzi, hogy az adott szegmens hol kezdődik, hol végződik, és hogy mennyivel vagyunk előrébb, vagy hátrébb a hozzánk közel álló időeredményekhez (például, hogy mennyire vagyok elmaradva a KOM-tól, vagy a saját legjobb időeredményemtől, a PR-től).
Példaként nézzük a 4 leghíresebb emelkedőt közelebbről:
Kwaremont: Időrendi sorrendben ez volt az első nevesebb kockaköves emelkedő. Különösebben nem volt nehéz, főleg hogy a közepén meg kellett állnunk valami munkagép miatt… Rázósnak azért rázós volt, és jó felkészülés volt a Roubaix-ra.
Paterberg: Teljesen váratlanul egy jobbkanyarban kezdődött. Az alján megálltunk fotózkodni, aztán lendület nélkül felmésztunk rajta. Nyíl egyenes az egész, és alulról látni, hogy a teteje az igazán meredek (és tényleg az). A tetején van egy jó kis photo spot, az úton pedig szuper felfestések a híres teljesítőkről.
Koppenberg: Szintén kicsit váratlanul jött, mert azt hittük, hogy lesz előtte egy frissítés Oudenardéban, és félig már azon járt mindenkinek az esze. A közepe tényleg durva (20%+). Kezelni kell azt az esetet, hogy 6 km/h-val mész, és minden egyes fordulatnál arra koncentrálsz, hogy a kockakő ne vezesse meg az első kereket, és nehogy meg kelljen állni, mert akkor vége. Nekünk csont száraz volt az út, de vizesen még extrább lehet…
Kapelmuur: Külön napot szenteltünk erre az emelkedőre, és tényleg szuper hangulatos. Egy klasszikus belga főtérről indul felfelé, ahonnan pont a déli harangszóra indultunk felfelé. A végén van egy tényleg meredek, szűk kis kockakövekből álló rész, ahol nem tudom, hogy hogyan fér el egy World Tour mezőny. A tetején pedig egy gyönyörű kápolna, amiről a nevét kapta. Az egész tényleg olyan egy kicsit, mint a bringázás egyik szentélye.
Sörök
Természetesen minden napnak része volt a híres belga sörök kóstolása, ahol azt a célt tűztem ki magamnak, hogy minél többfélét megismerjek. Egyelőre legyen elég ennyi, mert ennek a témának külön posztot szeretnék szentelni…
Az összes videő elérhető a YouTube csatornámon, a képek pedig a Flickr albumban.
Jövőre talán folyt. köv.