Avagy utazás a nagy lányokkal Tirol fővárosába. Az apropót az szolgáltatta, hogy Veve az érettségi után az MCI-n folytatja a tanulmányait, ahol az oktatás online zajlik, de évente néhányszor be kell azért menni személyesen is. Voltak rossz élményei a 8 órás vonatútról, úgyhogy Veve kérte, hogy egyszer próbáljuk ki kocsival is ezt az utat. De hát mivel töltsem el azt az időt, amikor ő az iskolapadban ül? Télen? A 3000-es hegycsúcsok között? 🙂 Bobó végül segített megoldani ezt az óriási kérdést, és eljött harmadiknak, hogy napközben ne egyedül kelljen síelnem. 🙂
Szereztünk egy jó kis kölcsönautót is az útra, mert azért egy 700km-es téli kiruccanásra nem mertem volna nekivágni a 18 éves Kosdikával… Gaba frissen felkészítve, zsír új téli gumikkal adta oda a kis Suzukiját.
Melk
Az A1-es autópályán már számtalanszor elmentünk a híres apátság mellett, ami onnan is gyönyörű látványt nyújt. Most tettünk egy kitérőt, és a tankolást követően megálltunk egy rövid sétára. Az is újdonság volt számomra, hogy a Duna ott folyik el mellette, mert az nem látszódik az autópályáról. A parkoló a parton volt, az árvízi emlékmű mellett. Onnan felsétáltunk az apátsághoz, és szereztünk egy gyors benyomást a városról. Nagyon kis cuki, olyan igazi osztrákos tiszta, rendezett, és hangulatos utcákkal.
Innsbruck
Veve már korábban lefoglalta a szobáját, így Bobóval utólag vettünk ki egyet ugyanabban a hotelben.
Első este elmentünk még egy gyors városnézésre, de ott még csak egy kis ízelítőt kaptunk a város hangulatából. Ezt követően az utolsó nap délelőttjén, a hazautazás előtt néztük meg ugyanazokat a helyeket, csak világosban. Ködös, borús idő volt, de legalább nem esett semmi. Megmutatta Veve a sulit, ahova jár (nagyon impozáns modern épület óvárosi környezetben és gyönyörű kilátással a környező hegyekre).
Síelés
Összesen tehát 2 napunk volt síelni Bobóval (amíg Veve tanult/vizsgázott), és elég hatékonyan 2 síterepet is kipróbáltunk:
- Axamer Lizum, Tirol – Legjobb síterep Innsbruck közelében: Olimpiai pálya, ahonnan a suli is látszott.
- Stubai gleccser, Tirol – Ausztria legnagyobb gleccsersíterülete: 3000m feletti gleccser, alias Top of Tirol.
Először síeltünk együtt, de nagyon pozitívan csalódtam, hogy Bobó szinte autodidakta módon megtanult annyira, hogy simán tudtunk együtt közlekedni. Kicsit néha be kellett várni, de a második napon pl. már egymást videóztuk menet közben. 🙂
A második nap volt az izgalmasabb több szempontból is. -17 fokot írtak az előrejelzések, ami teljes mértékben helyesnek bizonyult, sőt… A terv az volt, hogy még az elején, amíg tart a lendületünk, addig gyorsan megmásszuk a csúcsot, és utána lentebbi pályákon síelünk. A csúcsra egy elég hosszú fém lépcsőn lehetett feljutni, ahol tényleg csontig hatoló jeges szél fújt, úgyhogy erőteljesen bíztatni kellett Bobót, hogy felérjünk, de a látványért nagyon megérte ez a kis szenvedés.
Aztán egy kis melegedés a hüttében és utána következett a video session a lentebbi napsütötte pályákon.
Természetesen zárásig maradtunk és az utolsó lifttel jöttünk le a parkolóba. Miután befagyott a kocsi zárja, ezért nem tudtuk kinyitni a csomagtartót, ahol a váltó cuccunk volt. Gondoltam, hogy akkor melegítem egy kicsit a motort, de síbakancsban nem akartam nyomogatni a pedálokat, csk üresbe tettem, és indítóztam. Vagyis indítóztam volna, csakhogy a kocsi meg se nyekkent. Ott egy picit felszökkent a pulzusom, és már épp azon kezdtem agyalni, hogy hogyan fogunk visszajutni a városba, mit csináljunk a kocsival, és egyáltalán hogyan jutunk majd haza. A parkolóban már alig voltak, így egy kétségbeesett hívást indítottam még Gaba felé, hátha történt már ilyen a kocsijával (persze, hogy nem). Közben várva az isteni csodát, a hátső ülést lehajtva kiszedtük a váltás ruhákat és átöltöztünk. Aztán beültem újra, benyomtam a kuplungot, és pöccre elindult az autó! 🙂
Szóval minden jó, ha a vége jó! Lent még taliztunk Vevével és ettünk egy jót a Vapianóban. Azt tudtam, hogy az osztrákok vasárnap egyáltalán nem dolgoznak, de azt azért nem gondoltam volna, hogy Inssbruck legnagyobb bevásárlóközpontjában szombaton 6-kor minden bezár… Így a túra végén elmaradt az utolsó nagybevásárlás, de azért így sem szenvedtünk hiányt semmiben.
Összességében újfent egy szuper kis kalandos utazást éltünk át a lányokkal. Veve, szívesen elkísérünk máskor is, de szerintem biciklivel is meg kellene nézni a környéket. 🙂