Az úgy kezdődött, hogy Andi soha életében nem ült még repülőn, úgyhogy egy ideje érett már a gondolat, hogy autó nélkül utazzunk el együtt valahova. Én idén (magamhoz képest) eléggé kimaxoltam a repülést, úgyhogy rutinos utazóként foglaltam már a jegyet. Odafelé az esti jegyünket menetrend változás miatt átrakták reggelre, amivel nyertünk egy plusz napot, cserébe hajnali 3 körül kellett indulnunk (valamit valamiért).
Innentől szabadon lehet választani, hogy a videós összefoglalót nézitek meg, vagy az írásosat (esetleg mindkettőt). Jó szórakozást! 🙂
1. nap – bemelegítés
Alapvetően nem terveztük meg részletesen minden napra az útvonalat, csak bejelöltünk néhány látványosságot a Google Maps-en, és megpróbáltunk minél többet érinteni ezek közül.
Az első napra azt találtuk ki, hogy a transzfer buszról leszállunk a Vatikánnál és onnan teljes menetfelszerelésben sétálunk el a szállásunkig, érintve néhány nevezetességet.
Az első nap tehát az Angyalvárnál kezdődött, és onnan elmerültünk a templomok és látványosságok tömkelegében:
- Santa Maria in Vallicella
- Sant’Agnese in Agone
- Missionaries of the Sacred Heart of Jesus
- Church of Sant’Ivo alla Sapienza
- Pantheon
Ahogy a Teverén átsétáltunk, már akkor látszódott, hogy képtelenség lesz mindent végignézni, hiszen minden sarkon várt minket egy-egy újabb látványosság.
A Trevi-kút éppen felújítás alatt állt. A szobrok már készen voltak, de víz még nem volt a kútban. Az élelmes olaszok azonban nem szerették volna, hogy emiatt az apróság miatt a hagyományok megszakadjanak, ezért egy “csinos” kis medencét állítottak fel a tolongó turistáknak.
Ezután a szálláson lepakoltuk a cuccainkat, amit egész nap a hátunkon hurcibáltunk, és elmentünk még egy rövidebb esti sétára.
Itt egyrészt betekintést nyertünk a pályaudvar mellett zajló éjszakai életbe, másrészt beugrottunk a Santa Maria Maggiore templomba, ami lenyűgöző mérete és pompája miatt nagyon nagy meglepetést okozott (nekem konkrétan az egyik személyes kedvencem lett).
2. nap – Vatikán vs reformáció
A repülőjegyek megvásárlása után 2 dologra döbbentünk rá. Ezek közül az egyik, hogy október 31-én, a reformáció ünnepén, a katolikus világ fővárosában leszünk (a másikat majd később…).
Számítva azért némi tömegre, a vatikáni múzeumokba vettünk előre online jegyet. Ezt is last minute-ben, mert már csak az utolsó, 16:00 órás turnusban volt egyáltalán hely. Gondoltuk, így elkerüljük a sorbanállást, ami csak részben sikerült, de erről majd később.
Egy “laza” napot terveztünk, immáron kisebb hátizsákokkal, úgyhogy jól kialudva magunkat, egy bőséges reggeli után vettük nyakunkba a várost. A Villa Borghese volt az első állomás, ahol sajnos a Galleria Borghese-ben lévő kiállításra nem volt már jegy. Andi legnagyobb bánatára, mert a Bernini szobrokra nagyon rákészült…
Ezután következett a Popolo tér, aminek a grandiózus kialakításán már meg sem lepődtünk az eddig látottak alapján… Utána vettünk egy jó kis utcai pizzát, amit az Angyalvár kertjében egy ivókút mellett (amivel egyébként tele van a város) fogyasztottunk el, rákészülve Vatikánra.
1 körül értünk oda, és azt hittük, hogy időben vagyunk, és 4 óra előtt kényelmesen megnézzük a Szent Péter Bazilikát, esetleg a kupolába is felmegyünk az 550 lépcsőfokon, de aztán jött a feketeleves… A téren körbeért a több százméteres sor, akik mind a bazilikába szerettek volna bejutni. Állítólag 3 óra lett volna végigállni, úgyhogy újratervezés következett… Persze itt is szembejött a szomorú valóság, hiszen lett volna lehetőségünk 100 EUR ellenében akár azonnal is bemenni, de ez nagyon nem fért a fejembe. Hívő emberek ezrei zarándokolnak ide, hogy ingyen (Olaszországban minden templom látogatása ingyenes) meglátogassák a Pápa “lakhelyét”, és kivárják a sorukat, de pénzért cserébe mindez megváltható. Pont, mint Luther idejében a búcsúcédulák, úgyhogy ez a reformáció 507 éves születésnapján eléggé mellbevágó volt. Az jutott erről eszembe, amikor Jézus kiűzte a templomból a pénzváltókat:
Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, és ezt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
Mt 21,12-13
Helyette inkább fagyiztunk egyet, és fél négyre odamentünk a Vatikán Múzeumhoz, a nap utolsó kihívására. Röpke 1 óra alatt be is jutottunk, és átértünk a röntgenes ellenőrzésen is. Bent egy kicsit eloszlott a tömeg. Nézelődtünk, nézelődtünk, aztán gondoltuk, megnézzük még a Sixtus-kápolnát, hiszen főleg ezért jöttünk. Követtük a táblákat, és amikor összetömörült a tömeg, akkor azt hittük, hogy már ott vagyunk, de nem. Úgy terelgették végig az embereket egy végig lekordonozott úton, mint a juhokat a karámban. Kiszállási lehetőség nem volt, még vagy 20 termet végig kellett nézni a Sixtus előtt, utána levezetésképpen meg még vagy 10-et.
Egyik oldalról elképesztő az a művészi teljesítmény, ami ezeknek a termeknek a kialakításához szükséges volt, másrészről viszont az jutott eszembe, hogy ez azért egy kicsit túlzás (igazából nem is csak kicsit).
3. nap – ókori szekció
Utolsó napra hagytunk még néhány híresebb turistalátványosságot, na meg az ókori romokat.
A Spanyol lépcső megintcsak egy kisebb csalódást jelentett, mert annyi turista volt ott, hogy a lépcső maga szinte nem is látszódott… Utána azért elviselhető tömeg volt az utcákon és a már megszokott töménységű műemlék mellett sétáltunk a II. Viktor Emánuel emlékműig, ami gyakorlatilag Róma történelmi központjának “bejárata”.
Itt azért már egy kicsit fogyott a lendület, úgyhogy beültünk egy turistacsalogató pizzériába energiát gyűjteni, a kolosszeumtól párszáz méterre. Nyilván teltház volt, de szorítottak nekünk egy kétfős asztalt a konyha mellett. A kaja és a kiszolgálás is nagyon korrekt volt., és sokkal jobb áron ettünk, mint amire számítottam. Sőt a legtöbb olasz étteremtől eltérően még kopertót sem kellett fizetni…
Ezután körbesétáltuk a kolosszeumot, viszont onnantól kettéváltunk, mert a sötétedésig már csak pár óránk volt hátra. Andi vásárolni szeretett volna, én pedig minél több “híres romot” szerettem volna megnézni, illetve lefotózni.
Összegzés
Mindenféle különösebb előkészület és elvárás nélkül vágtunk neki az utazásnak, és összességében nagyon pozitív benyomásokat szereztünk.
Szóval úgy tűnik, hogy szokássá tesszük majd ezeket a rövid városlátogatásokat. Felkészülnek a következő desztinációk: Madrid, Lisszabon, …