2021.09.26 Tour de Zalakaros

Nagyon jól sikerült verseny volt, minden a tervek szerint alakult (kisebb-nagyobb izgalmakkal), rengeteg ismerős, szuper szervezés és időjárás, igazi verseny feeling, adrenalin, egyéni rekordok, és jó érzések.
135km, 1200m szint, 3:50, 35,1 km/h átlag

Kategória 14. helyezés a 103-ból. A mezőny kb. 40%-a a 40-49-es kategóriába esett, így ennek az eredménynek kimondottan örülök.
Abszolút 68. helyezés a 258 hosszútávú induló közül. Itt is sikerült azért felülszárnyalni a legutóbbi 80. helyet.

Részletes eredmények: Spirit Autó – Skoda Országúti Maraton 2021 eredménylista
Strava link: Tour de Zalakaros 2021

Leutazás

A nevezéssel az utolsó pillanatig kivártam, mert nem tudtam, hogy a bölcsesség fogak kiszedésének milyen utóhatásai lesznek, másrészt nem szerettem volna rossz időben nekivágni a versenynek. Végül a fogaim helye is szépen begyógyult, és az idő is szupernek ígérkezett.

Egy egyetemista évfolyamtársamhoz csatlakoztam be, és együtt utaztunk le (valamint a verseny 90%-át is együtt teljesítettük).

A tervek, és ahogy az egészet majdnem elszúrtam…

A rajtban még sok-sok ismerőssel összepacsiztunk, tök jó ennyi ismerős arcot (biciklit, mezt) látni egy-egy versenyen. 🙂

A tervem egyértelműen az volt, hogy maxon végigmenni, és a lehető legtöbbet profitálni a nagy létszámú mezőnyből. Szerettem volna az első emelkedőig (Gelse) a legelejével menni, és ott erős emberekhez csatlakozva a végéig nyomni.

Valter Attila vezette fel a “lassú” rajtot, aztán a csapi emelkedő elején szépen kiállt, és mindenki integetett neki (igazán végig jöhetett volna velünk 😀). Na, ott az eleje nagyon megindult, és akkor még hátrébb voltam a mezőnyben, mint szerettem volna, így egyből ugrott is az eredeti terv… Amíg még látótávolságban voltak, addig megpróbáltam felérni, de 50-es tempónál ennek viszonylag kis esélye volt. Erőlködtem, de fel kellett adnom a dolgot. Kb. 10 ember jött utánam, de már ott éreztem, hogy túl sokat vállalok az elején, ami később visszaüthet, úgyhogy adtam másnak is lehetőséget. 😀 Ha nem is az eredetileg elképzelt tempóban, de azért 40 körül “haladgattunk”.

Gelse, Börzönce, emelkedők

Általánosságban elmondható, hogy ezek a rövid emelkedők sokkal jobban mentek, mint 2 éve. Az én kis csoportomban végig elől tudtam maradni, vezettem is sokat, úgyhogy ez kimondottan jó érzés volt. Volt olyan emelkedő, ahol annyira megálltak a többiek, hogy szó szerint várnom kellett, hogy ne maradjak elől egyedül. Szóval a Budai hegyek emelkedői jó alapot adtak ezeknek a rövidebb, de annál meredekebb “falaknak” a megmászásáhiz, úgyhogy ezt a jövőben is nyomatni kell majd…

Utolsó 10km, igazi “hazaérés” érzés, eufória

Börzöncétől gyakorlatilag egy konstans 20-30 fős csoporttal jöttünk, gyűjtögetve néhány élmezőnyről leszakadó sporttársat. A verseny utolsó harmadában már inkább a mezőny közepén/végén bújkáltam és gyűjtögettem az erőt a végéhez. Figyeltem, hogy kiben mennyi lehet még, és hogy mit csináljak a végén, hogy minél több embert meg tudjak előzni. Ahogy ráfordultunk Zalakarosra, érzékelhető volt a tempón és az embereken is, hogy készülődik mindenki egy jó kis sprintre, egyre idegesebb lett a mezőny, indultak a lószolgatások. Az egyik rövidebb dombon elérkezettnek láttam az időt, hogy előrébb jöjjek. Ezen az emelkedőn a mezőny nagyon megtorpant, ezért továbbgondoltam a dolgot, és ugyanezzel a lendülettel megpróbáltam utólérni az elől éppen elszakadó kis csoportot. Ehhez elég komoly erőkifejtés kellett, de működőképesnek tűnt, mert 5 erős ember volt előttem, akikkel úgy tűnt, hogy akár haza is lehet érni. Még 10km volt hátra, és minden “szökevény” nyomta, ahogy a csövön kifért, amivel szépen el is távolodtunk az üldözőktől. Aztán rám került a sor a vezetésben. Kb. 1 percet tudtam vezetni, aztán továbbadtam a stafétát, viszont úgy elkezdett görcsölni mindkét vádlim, hogy nem tudtam visszaállni a sor végére (és 5km még hátra volt). Próbáltam kiállni a biciklin, váltogatni, inni, visszavenni a tempóból, hogy ne álljon be a lábam… Iszonyatosat szenvedtem, és néztem hátra folyamatosan, hogy mi a helyzet. Szerencsére nem közeledtek nagyon vészesen, és ez adott erőt ahhoz, hogy megpróbáljak belerakni még annyit, hogy ne érjenek utól. És így is lett! 🙂 Hatalmas eufória volt egyedül átgurulni a célvonalon, mögöttem pedig 8 másodpercre megjött a mezőny, akik persze sprinteltek még egy nagyot.

Levezetés

Kellett idő, hogy újra használható állapotba kerüljek, frissítettünk, ettünk, ittunk a célterületen, és átbeszéltük a történteket az ismerősökkel.

Idén is megvártuk, hogy mit nem nyerünk a sorsoláson, pedig Attila előrelátóan tetőcsomagtartót is hozott, hogy a nyeremény biciklit haza tudjuk majd vinni. Végül üresen maradt a tetőcsomagtartó, így csak a szélzajt “hoztuk magunkkal haza”…

Két éve már abszolváltam ezt a versenyt, azóta több szempontból is nagyon sokat fejlődtem. Jó visszaolvasni, hogy akkor hogyan éltem meg a dolgokat, és hogy mind taktikailag, mind fizikailag mennyi minden változott azóta…

Tour de Zalakaros 2019
(abszolút 80., kategória 18.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük