Ígértem beszámolót az olaszországi élményekről, és most már kellőképpen leülepedtek a dolgok, úgyhogy íme az 1. rész a verseny előtti napról.
A Negyven plusz csapat nagy részének nem jelentett újdonságot ez a verseny, mert már többször részt vettek rajta, nekem viszont minden új volt. Már tavalyra beneveztünk, de a COVID miatt ez csak idén tudott realizálódni. Szóval rengeteget anekdotáztak már a srácok erről, így ezekből a történetekből próbáltam készülni és töltekezni, és azt kell, hogy mondjam, hogy semmilyen tekintetben nem túloztak. 
Gyönyörű, és egyben tekintélyt parancsoló hegyek, és emelkedők, ez az, ami nekem a legnagyobb kihívást okozta, ettől tartottam a leginkább.
Pénteken érkeztünk, szombaton mentünk egy ismerkedős kört, és utána vasárnap már jött is a verseny. Minden, ami ezután következett már csak hab volt a tortán.
Szombaton a nap elején még meglátogattuk a szállásunkhoz közeli várromot, amiről Dávid korábban sokat mesélt. Egy sziklatömbre épült az erdő közepén, csak időközben a szikla kissé erodálódott, így jelenleg gyakorlatilag alig tartja valami. Természetesen le van zárva, de azért közelről is megnéztük azt a lélekvesztő fémlétrát, ami felvezet a tetejére (más út pedig nincs). Az én tériszonyommal már az is bőven elég volt, és szerencsére nem volt jelentkező, aki tovább merészkedett volna.
Utána visszajöttünk, és irány a versenyre felkészítő laza kör. Ez kb. egy 500, egy 300, és egy 200m-es mászást jelentett több frissítési pont közbeiktatásával. Itt még erősnek éreztem magam, és így utólag lehet, hogy tartalékolhattam volna egy kicsivel többet is, de legalább „ma is tanultam valamit”.
Ahogy az összes túrás napon, ezen a napon is vittem a hátamon a nagy fényképezőt teleobjektivvel, de itt még nem okozott különösebb problémát, és téma is akadt jócskán.
Szóval volt mászás is, gurulás is sok megszakítással és természetesen szigorú frissítésekkel.
Minden este elmentünk a szállástól séta távolságban lévő két pizzéria valamelyikébe, így volt ez a verseny előtti este is. Itt búcsút vettünk Csabitól és Edótól, akiknek akkor ért véget a már korábban megkezdett olaszországi kiruccanásuk. Túl nagy dorbézolás nem volt, hiszen lélekben már mindenki a másnapi fél ötös kelésre, és a versenyre készült, amiről a következő posztban értekezek részletesen.
További képek a Flickr-en:
Relive video: https://www.relive.cc/view/v7O9VpnY7L6
Strava link: https://www.strava.com/activities/5495828742