Szombaton sikeresen letekertem az idénre tervezett legnagyobb bringás kihívásomat, ez volt a BRM-400, vagyis egy 400km-es teljesítménytúra.
Röviden: elégedett vagyok a 32 km/h körüli nettó átlaggal, és hogy végig bírtam jönni! Kicsit több volt az állás a tervezettnél, de ilyen távnál már elég sok a befolyásoló tényező, amire korlátos hatással van csak az ember… Hálás vagyok, hogy a körülmények ezt most lehetővé tették számomra, sokszor hajlamosak vagyunk ezt természetesnek venni…
Akinek van ideje, itt a hosszabb élménybeszámoló is:
Szegeden aludtam előtte és utána este is, mert tartottam rendesen a dologtól. 
Túl közel azért nem volt a szállás, így egy 20km még rátevődött a versenytávra, de az már nem sok mindent befolyásolt (csak az átlagot húzta le egy kicsit).
Szóval az előzetes terveimben az szerepelt, hogy a nagyját letudom még világosban, mert igazság szerint az esti tekeréstől tartottam a leginkább. Kértem is kölcsön egy izmosabb lámpát, ami végül nagyon jó szolgálatot tett..
Ezek a tervek már az első órában felülíródtak, hiszen amikor 80-an megérkeztünk egyszerre a határra, azzal szinte megoldhatatlan feladat elé állítottuk a határőröket. Cirka 1 órába telt, mire átjutottunk (nem is tudom elképzelni, hogy az a kilométeres kocsisor, ami mellett eljöttünk, azoknak mennyi idő lehetett ugyanez). Szóval átérni átértünk, de kicsit még tovább csavarta a dolgot, hogy kb. fordított erősorrendben, és kisebb csapatokban indultunk tovább, és nem 1 nagy bolyban, ahogy ez általában lenni szokott az ilyen túráknál. Emiatt a szervező sráccal kettesben próbáltuk meg utolérni azt a bolyt, ami a tervezett tempónknak megfelelt, így egy elég erős 40km/h-ás első órát sikerült összehozni enyhe hátszélben. Ennek eredményeképpen utolértük az elejét, és a társakat az út hosszabbik felére.
Vissza irányba már jóval flottabbul ment a határátkelés, és tempósan haladtunk tovább. Ásotthalom környékén a rövidtávú (200km ) versenyzők visszakanyarodtak Szeged felé, mi pedig 5-en maradtunk. A végül első két helyezett srác már akkor is nagyon erősen nyomta neki, és én próbáltam velük maradni, de ez csak Mélykútig sikerült, és így utólag lehet, hogy többet kiadtam magamból, mint kellett volna… Szóval elengedtem a dolgot, és Melykúton közérteztem egy nagyot. Onnan egyedül tovább Kalocsa felé a „kellemes” szembeszélben, és vártam, hogy hátulról mikor érnek utol a többiek. Kalocsán még integettem az első két helyezettnek, onnantól már nem láttam őket. A 4 fős bolynak, és az oldal-, hátszélnek köszönhetően azért elég jól haladtunk tovább.
Kiskőrösön tartottunk még egy nagyobb megállást, onnantól már nagyjából egyben le akartuk tudni a dolgot. A hosszú megállás közben egy srác elkerekezett tőlünk, de Tiszaalpár környékén utolértük, és így alakult ki az az 5 fős társaság, akikkel végül együtt értünk célba.
És még akkor pár szó az esti tekerésről. Jó lámpával és a többiek fényével nem volt annyira para, mint gondoltam, de azért továbbra sem ez lesz a kedvencem… A végére még meg lett spékelve egy kis zuhéval is, ami miatt kb. fél órát beálltunk egy buszmegállóba, amikor a legjobban esett. Utána már nem áztunk olyan sokat, de azért a kánikulában biztosan jobban esett volna az égi áldás, mint a vak sötétben.
Azt nem mondom, hogy holnap újra belevágnék, de összességében nagyon örülök, hogy nagyjából minden a tervek szerint alakult.
A nettó átlag vállalható (32 km/h körüli), a bruttót pedig már a határnál elengedtem, de azon biztosan lehet majd még javítani kevesebb megállással. A szumma 16 órával is elégedett vagyok, hiszen, ha a határon eltöltött időt, és az eső miatti várakozást leszámítom, akkor az 14,5 óra, ami 2 egész jó BRM-200-as időnek felel meg. Az pedig egyértelműen kiderült, hogy a 400-as táv nem szimplán 2 db 200-as…
#cycling #cyclingstats #brmhungary #400km #nagygergelyhu