Újabb mérföldkőhöz értem a biciklis „pályafutásomban”, ami talán már megér egy posztot.
Idénre kitűztem magamnak, hogy a BRM (http://www.brmhungary.hu) teljesítménytúrás palettámat a 200-as táv mellett a 300-assal is bővítsem. Ugyan a bakonyi túra a COVID miatt elmaradt, de mindenképpen szerettem volna kipróbálni, hogy képes vagyok-e 1 nap alatt 300 km-t tekerni.
Strava: https://www.strava.com/activities/5419509649
Relive: https://www.relive.cc/view/vMv8QkxdANO
Ehhez jó apropó volt a mostani 200 km-es Siómente túra (http://www.brmhungary.hu/…/brm200–sio-mente-maraton–2021), amit szuper társaságban, szép idővel sikerült abszolválnom, így bőven volt még utána idő Sárbogárdról hazatekerni, hogy kikerekedjen a vége. 
Pecsételésekkel és megállásokkal együtt a végén 7 óra 10 perces bruttó idő sikeredett, ami kemény 2 perccel jobb, mint tavaly, amikor először teljesítettem ugyanezt a kört. Igaz, hogy tavaly többet álltunk, és kicsivel nagyobb volt a tempó (most 32-re sikerült a végére felhúzni az átlagot, míg tavaly ugyanez 32,5 km/h körül volt). A legnagyobb különbség azonban az volt, hogy amíg tavaly csak „lobogtam” a sor végén, és lemaradtam az emelkedőkön, addig most végig a 7 fős élmezőny elejében voltam, és sokkal jobban bírtam erőnléttel.
Sárbogárdról indult a túra 7-kor, úgyhogy az első és legnagyobb kihívás az volt számomra, hogy odaérjek… Ezt 4 órai keléssel és vonattal abszolváltam. 130 fölött volt az indulók létszáma, akik 7 és 8 óra között rajtoltak, de azt már megtanultam, hogy ha jó időt szeretnék menni, akkor elöl kell lenni a legerősebbekkel.
Az első frissítési pont Tengődön volt, egy kisebb emelkedő után, ami egy kicsit szétszabdalta az addig teljesen együtt lévő mezőnyt. Itt az eleje olyan gyorsan indult tovább, hogy a többiek nem is nagyon eszméltek még, így egyből ki is alakult az a 7 fős csoport, akikkel a végéig együtt nyomtuk. Küszködtünk a szembeszéllel és Miszla felé jöttek a további emelkedők, amiket annyira nem vártam, mert nem voltak jó emlékeim tavalyról. Most viszont meglepően könnyedén ment ez is. Szép volt a táj, tűzött a nap, és elöl haladva egy róka és egy mókus is átfutott előttünk az úton.
Miszlán lett volna az ebéd, dehát mi siettünk, így a szarvaspörkölt és a palacsinta kimaradt… Következett Paks, ahol azért egy kis sör és fasírt elfogyott, hogy az utolsó hátszeles szakaszt meg tudjuk nyomni. Sikerült is mindenkinek beférni a top 10-be a söröző és a cél közötti szegmensen. Próbáltam 40 fölé emelni a tempót, de ez többeknek nem annyira tetszett a csoportból, úgyhogy visszafogtam magam. A végén azért csináltam még egy sprint felvezetést, de teljesítménytúra lévén szépen begurultunk egyszerre 14:10-kor.
Ezután volt idő átbeszélni a részleteket kellemes, baráti körben, és várni az utánunk érkezőket. Kellett azért egy kis regenerálódási idő, hogy a folytatás mellett döntsek (mármint, hogy Sárbogárdról tovább tekerjek-e hazáig), és végül nem sokkal 4 után elindultam. Kár lett volna kihagyni a jótékony hátszelet, így Székesfehérvárig tartottam a 32 feletti átlagot, és utána még a Velencei-tó északi részén is jó szegmenseket mentem, de azért már érezhetően fogyott az erő. Pettendnél megálltam még egy pizzára, és megterveztem az útvonalat, hogy pontban összejöjjön a 300 km (így végül Tárnok és Kelenföld között vonatoztam).
Jó erőfelmérő volt a Dolomitok előtt. Az ottani hegyek azért egy másik kategóriát képviselnek, de ez majd a következő beszámoló témája lesz…