Az idei Tour de Pelso röviden: Biciklis pályafutásom eddigi legjobb eredményét sikerült elérnem. Számokkal kifejezve 200km, 36km/h átlag, 5:36-os idő a lassú rajttal együtt, tavalyhoz képest több, mint egy óra javulás, 73. összetett hely, 21. master helyezés (az indulók száma 500 felett).
És akkor egy hosszabb összefoglaló:
Az előző évektől eltérően nem a verseny napján utaztam le, hanem már pénteken. Az éjszakát Balatonvilágoson töltöttem néhány kedves rokonnal (ezúton is köszönet a lehetőségért). Innen reggel csak 15 km-t kellett tekerni a rajthoz, ami bemelegítésnek teljesen ideális volt. Szokásos procedúra: rajtszám átvétele, utolsó simítások, beállás a depóba. 8-kor ellőtték a rajtot, és Zamárdiig 25-ös tempóval egy lassú felvezetés következett. Onnantól ereszd el a hajam, 50-es tempóval gyorsan eljutottunk Földvárig. Az ottani emelkedő (kb. 40m szint), ahogy az lenni szokott több részre szakította a mezőnyt. Meg sem próbáltam a legelejével maradni, hanem inkább minél több erős társat találni, ami be is jött, így 40-es tempóval haladtunk a déli parton.
Az első meghatározó mozzanat is itt történt. Az éppen előttem haladó srác egy úthiba miatt elesett úgy, hogy kikerülni is alig bírtam, kb. 3 centivel mentem el a feje mellett. Utána visszafordulva azt láttam, hogy a boly hátsó részéből még vagy 10-en átestek rajta, elképesztő volt. Ebben a néhány másodpercben lepergett előttem az életem, és a bőrömön éreztem Isten gondviselését. Nagyon remélem, hogy a bukásban senki nem sérült meg komolyabban. A boly eleje meg se torpant, de a frissen kapott adrenalin löket segített gyorsan visszaérni a mezőnybe.
Utána beállt a rend, kicsit lassult a tempó, fogytak a biciklire szigszallagozott csokik, és a kulacsok. A tavalyi évből tanulva idén literes kulacsokat raktam a biciklire, plusz a hátmon is vittem még kettőt, hogy nem kelljen frissítőponton megállni. Ahogy fogytak a kilométerek, úgy fogyott a csapat ereje is. Egyre kevesebben akartak vezetni, mindenkú bújkált és alibizett (én is, mert tudtam, hogy máshogy nem bírnám a végét). Aztán Almádi után valahogy előre keveredtem, és Fűzfőtől váltott vezetéssel mentünk közepes hátszéllel. Ezután jött az akarattyai emelkedő, amin minden maradék erőmet be kellett vetnem, hogy a mezőnnyel maradjak. Amikor felértünk jött a hidegzuhany (szó szerint). A vizes aszfalton tekerve folyamatosan a déli parti bukás járt a fejemben. Igyekeztem nagyon óvatosan helyezkedni, hogy ha történne valami, akkor is legyen menekülő útvonal. Aztán pikk-pakk Siófokra értünk. A mezőnyben tekerve a Siófok előtti dombok sem voltak annyira félelmetesek, mint ahogy arra tavalyről emlékeztem. Aztán a célegyenes előtti ráfordítón még egy srác elesett előttem. Ez nem volt veszélyes, de „el kellett vennem a gázt”, és kiestem a ritmusból, úgyhogy onnan már nem volt reális, hogy jó helyekért menjek, pedig úgy éreztem, hogy egy kicsi még van bennem. Kiadtam magamból, amit tudtam, sokan érkeztünk be közel azonos idővel, de egyáltalán nem bánkódom a sprint miatt, inkább hálát adok, hogy ép bőrrel megúsztam, és idén újra körbekarikázhattam a Balatont.
A végén még a Sport1-nek adtam egy rövid interjút, de már arra sem emlékszem, hogy mit mondtam (majd megnézem…). A végén pedig a Pelso-n szokásosnak mondható masszázs, és az energiatartalékok újratöltése következett. Sokan fikázzák a TóSport-os rendezvényeket, és ehhez igyekeznek további táptalajt is adni. A célban a tészta-partynak hirdetett kaja egy, azaz 1 darab palacsinta, és egy fél literes víz volt. No comment. Sajnos viszont Magyarországon kevés ilyen létszámú versenyt rendeznek, ezért sok alternatíva nincs…
De, hogy ne legyen ennyire negatív a végkicsengés, és keretes szerkezetbe foglaljam a posztot:Biciklis pályafutásom eddigi legjobb eredményét sikerült elérnem. Számokkal kifejezve 200km, 36km/h átlag, 5:36-os idő a lassú rajttal együtt, tavalyhoz képest több, mint egy óra javulás, 73. összetett hely, 21. master helyezés (az indulók száma 500 felett).
A hivatalos idő pedig 5:16 (ebből gondolom levonták a lassú rajtot), ami 40 percen belül van az idei győztes időhöz képest (4:37).